Az előző részben Luxemburgi Zsigmond uralkodásának első két évtizedéről értekeztünk, a király hatalmának megszilárdításáról és törökellenes harcairól, a déli végvárrendszer kiépítésének szándékáról és az ehhez kapcsolódó 1397-es temesvári országgyűlésen meghozott törvényekről. A harmadik részben Zsigmond uralkodásának utolsó évtizedeit taglaljuk 1405-től 1437-ig.
Zsigmond hatalmának bebetonozása és a Sárkányrend
1403-ban Luxemburgi Zsigmondnak sikerült megszilárdítania uralkodói hatalmát, ezt úgy sikerült kieszközölnie, hogy maga mellé állította a bárói réteg jelentős részét, a városi önkormányzatokat, és olyan emblematikus személyekre bízta a királyság ügyeinek intézését mint Garai Miklós nádor, Cillei Hermann, Stiborci Stibor erdélyi vajda, és Filippo Scolari más néven Ozorai Pipo hadvezér. Zsigmond ahhoz, hogy a megerősödött, stabil alapokra helyezett hatalmát hatékonyan fenntartsa 1408. december 12-én megalapította a Sárkányrendet második feleségének Cillei Borbálának részvételével akivel 1405-ben házasodott össze. A Sárkányrend egy világi rendek által alkotott rendi szövetség volt, mely bár az egyház által szentesített lovagrendekhez hasonlóan a kereszténység védelmét és terjesztését illetve a pogánysággal való küzdelmet és az erkölcsi értékek védelmét nevezte meg alapvető célkitűzésként, valóban Zsigmond politikai ambícióinak kiszolgálására irányult.
A királynak elsősorban az volt a célja, hogy a siklósi várfogságából kiszabadító Garai-Cillei bárói liga befolyását ellensúlyozza, így a Sárkányrendbe nem csupán a liga képviselőit, hanem saját külföldi híveit is meghívta magas állami pozícióba helyezve őket. A lengyel nemes Stiborci Stibor így lett erdélyi vajda, és a firenzei Ozorai Pipo is így lett a királyság egyik legbefolyásosabb főura, és a déli végvárrendszer kiépítésének kivitelezője és annak katonai védelmezője. A Sárkányrend tagsága 1408-as alapításakor 24 főt foglalt magába, ez a szám azonban rövid időn belül megduplázódott, amikor Zsigmond hatalmának további erősítését célozva a déli ütközőállamok vezetőit, Lazarevics István szerb fejedelmet, Hervoja bosnyák királyt, II. Vlad havasalföldi fejedelmet és több stájer illetve osztrák grófot is a rend tagjai közé fogadott köztük a trónörököst Habsburg Albertet, aki 1437-39 között uralkodott. A déli államok vezetőit Zsigmond stratégiai okokból is meghívta a rendbe, hogy ezáltal szorosabbra vonja Magyarország és annak déli vazallus-államainak kapcsolatait a hatékonyabb oszmán-török elleni védekezést elősegítve.
A Sárkányrend egyébként nem az első világi rend volt a magyar történelemben, a lovagkor tradícióit ápoló Anjou-ház s annak első uralkodója Károly Róbert már 1326-ban megalapította Szent György nevével fémjelezve saját hatalmát-stabilizáló és több főrendi méltóságot is magába foglaló lovagrendjét. Azonban ahogy Károly Róbert rendje, úgy a Sárkányrend sem volt hosszú életű, s bár a rend nemzetközi jelentőségre tett szert miután Zsigmond 1410-től cseh, német király és 1433-ban német-római császár lett, a király halálát követően a rend fokozatos hanyatlásnak indult.
Az 1408-ban Cillei Borbála és Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkányos Lovagrend hímezett jelvénye
Zsigmond törvényhozó munkája, az 1405-ös és az 1435-ös törvények
Luxemburgi Zsigmond politikájának saját hatalmának bebetonozása mellett fontos sarokköve volt a magyarországi városiasodás felgyorsítása, melyet egy 1405-ben meghozott törvénnyel biztosított, miszerint:
Továbbá a polgároknak összesen és egyenkint, a jövevényeknek, és bármely városunk valamint valamely nevezetesebb városhoz csatolt szabad községek lakosságának szabadságában álljon bármely itéletet, melyet biráik és esküdt polgáraik hoztak, tárnokmesterünkhöz, vagy annak a városnak a biróságához feljebbezni, a melynek szabadságával az ilyen város vagy község él.
1. § És azoknak itéletétől vagy határozatától, a kikhez a feljebbezés történt, nem kell a pert tovább más birák elibe vinni, hanem amazok előtt kell azt véglegesen befejezni.
Zsigmondnak tehát nagyon fontos törekvése volt az, hogy megalapozza Magyarországon a nagymértékű városfejlődést, melyen belül a mezővárosok számának növelése vált kiemelt fontosságúvá. Az 1405-ben szentesített törvény kiterjesztette a városi önkormányzatok jogait, vagyis a városok számára biztosította az önálló bíráskodási jogot, illetve több falut városi rangra emeltek, ezáltal minél nagyobb tömeget felszabadítva a földesúri joghatóság alól. Emellett Zsigmond a városok gazdasági fejlődését elősegítve, kereskedelmi jogokat adományozott a városoknak, és egységesítették a városok mértékegységeit.
Luxemburgi Zsigmond törvényhozó munkájának második sarokköve az 1435-ös királyi városokat érintő jogszabály, mely szabályozta a jobbágyok városokba költözését és a feudális földesurak korlátait. Zsigmond ezt Decretum Maiusnak nevezte, mely alatt az értendő, hogy a királyi központi hatalom jogrendező célzatból hozta létre ezen törvényeket, melyek a közszabadság eszméjén alapulnak, így biztosítják azt hogy a rendi bíráskodás kizárólag igazságos ítéletet hozzon a törvény védelmét élvező alattvalók ügyeiben. Az 1435-ös törvénykönyv a magyar közigazgatást is átszervezte, ennek keretében a közigazgatás alapját a vármegyék és a szabad királyi városok képezik. A vármegyék a törvény értelmében a nemesség autonóm, testületi szuverenitással rendelkező egységei voltak, melyek saját körükből választott küldötteik révén a rendi országgyűlésen képviseltetve magukat részt vehettek az országos törvényhozó munkában is. A vármegyék élén a király által kinevezett főispán állt, ugyanakkor ennek hatalmát ellensúlyozta a vármegyei nemesség által kinevezett alispán és az őt segítő szolgabírák. A szabad királyi városok a törvény értelmében egyenrangú közigazgatási egységek voltak, a városi önkormányzatok is sajátos jogkörrel rendelkeztek, melybe beletartozott az önálló bíráskodás joga és a városok fejlődését biztosító kereskedelmi jogok. Mindemellett Zsigmond a jobbágyság szabad költözését is törvénybe iktatta, ezáltal is kiemelve őket a földesúri joghatóság alól, lehetőséget adva számukra ahhoz hogy a városokban mint szabad jogállású polgárok helyezkedjenek el.
Középkori város. Luxemburgi Zsigmond jogkiterjesztéssel szavatolta önkormányzataik szuverenitását, és elősegítette gazdasági fejlődésüket is
Az 1435-ös törvénykönyv emellett a telekkatonaságról szóló 1397-es törvényt is módosította. A módosított törvény elrendelte a déli végvári vonal kiépítését, melynek kivitelezését elősegítette az, hogy a törökök 1402-ben az ankarai csatában I. Bajezid szultán uralma alatt tragikus vereséget szenvedtek a Timur Lenk vezette mongoloktól és ezzel hazánk csaknem 50 év "haladékot" szerzett az Oszmán Birodalommal szembeni védekezés előkészületeihez. Az 1435-ös telekkatonaságról szóló törvény emellett új jogszabályt is megfogalmazott. A jogszabály értelmében a támadás által érintett főpapok, ispánok kötelesek voltak hadba vonulni, a királyi fősereget támogatva. Az új törvény minden 100 jobbágytelek után három jól felfegyverzett lovas kiállítására kötelezte a földesurakat. A jobbágyokkal nem rendelkező földbirtokos nemesek személyesen is kötelesek voltak hadba vonulni.
Luxemburgi Zsigmond törvényei nagyon jelentősek voltak abból a szempontból hogy dekrétumaival biztosította a jogrendezést és megreformálta a közigazgatást, emellett biztosította a jobbágyok szabad költözését és megalapozta a polgárosodást és a városiasodást.
Zsigmond külpolitikája és a katolikus egyházzal való kapcsolata
Luxemburgi Zsigmond miután 1410-ben elnyerte a német királyi és 1433-ban a német-római császári címet Budából kormányzott birodalma mely magába foglalta Csehországot, Magyarországot, és a Német-Római Birodalmat komoly nemzetközi tekintélyt vívott ki magának Európában. Zsigmond az ezzel járó uralkodói hatalmat nemes célokra is felhasználta. Ennek megnyilvánulása volt az ő kezdeményezésére összehívott 1414-1418 között ülésező konstanzi zsinat, melynek egyértelmű célja volt a nyugati egyházszakadás megszüntetése, és a római-katolikus egyház egységének megteremtése. A nyugati egyházszakadás az avignoni fogság idején vette kezdetét (1309-1377) mely 1377-et követően is folytatódott, a pápaválasztó bíborosok egy része ugyanis XII. Kelemen francia származású bíborost választotta pápának aki Avignonban állította fel rezidenciáját. S mivel az új pápa megválasztását nem támogatta egységesen a bíborosi testület több évtizedes viaskodás vette kezdetét a katolikus egyház berkeiben. Az egyház belső konfliktusai azonban Zsigmond uralkodásának idejére sem enyhültek, sőt inkább még jobban elharapództak ugyanis mire Zsigmond német-magyar király lett három ellenpápa vetekedett egymással XII. Gergely, XIII. Benedek, és XXIII. János személyében.
A konstanzi zsinat előzményei arra a mozgalomra nyúlik vissza, melyhez bíborosok és egyéb egyházi méltóságok széles tömegei csatlakoztak, azon cél által vezérelve hogy a katolikus egyház belső konfliktusai megszűnjenek, és az egyház egységesülve újra megerősödjön. Ennek megvalósítása céljából Pisában Gergely és Benedek a két ellenpápa bíborosainak kezdeményezésére összehívtak egy zsinatot 1409-ben Pisán melynek eredménye nem lett más, mint a konfliktusok tovább terebélyesedése egy harmadik ellenpápa V. Sándor - majd annak halála után - XXIII. János megválasztásával. Luxemburgi Zsigmond német királyként tehát egy egyre mélyülő és kétségbeejtőbb konfliktus közepén morzsolódó egyházat látott, melyet sürgősen meg akart reformálni, ennek jegyében hívott össze Konstanzon zsinatot, mely 1414 november 5-én kezdődött. A király személye által egybentartott zsinat végül elérte célját és V. Márton személyében mindenki által elfogadott pápát választott a püspökök, és bíborosok testülete. S bár ezt követően sem tűntek el teljesen a konfliktusok a katolikus egyház testületein belül, de a lényegi cél teljesült. A nyugati egyházszakadás megszűnt, melyben Zsigmondnak elévülhetetlen érdemei vannak.
1415-ben azonban Konstanzon olyan eseménynek lehetett szemtanúja a király, mely később népszerűtlenné tette a cseh rendek szemében. Zsigmond bár csupán békéltetés céljából hívta meg Prágából a John Wycliffe angol prédikátor tanait hirdető Husz Jánost aki eretneknek minősült a Szentszék szemében reformokat sürgető tanai miatt - két szín alatti áldozás, pápai főhatalom megkérdőjelezése - a bíborosi-püspöki testület máglyán megégette és a zsinat döntése miatt Zsigmond örök ellensége lett a cseh népnek. Ennek megnyilvánulása az első prágai defenesztráció melynek során a IV. Vencel halálával cseh királlyá lett Zsigmond - aki öccse volt Vencelnek - elöljáróit a huszita egyház képviselői által fellázított tömegek kihajították az ablakon.
Luxemburgi Zsigmond bár megoldotta a nyugati egyházszakadás gondját, diplomáciája kudarcos eseményekkel volt terhelt. Zsigmond Dalmáciáért hosszan tartó háborúskodást folytatott a Velencei Köztársasággal szemben, melyet még Nagy Lajos kényszerített arra az 1381-ben megkötött torinói béke értelmében, hogy a városállam csapatai vonuljanak ki a Horvátországtól délre fekvő szigetcsoportokról és emellett fizessenek évenkénti adót a magyar - 1370-től lengyel - királynak. Ezt a megállapodást azonban megszegte Velence és újra Dalmácia megszerzésére törekedett, kihasználva Zsigmond 1396-os nikápolyi vereségben való meggyengülését és Magyarország oszmán-törökök általi fenyegetettségét. A magyar-cseh király és német-római császár birodalmára azonban hatalmas költségeket rótt a Dalmáciáért folyó háború, a háború finanszírozásához Zsigmond kénytelen volt 13 szepesi várost és három várkastélyt elzálogosítani az 1386 óta uralkodó II. Ulászló lengyel királynak.
A konstanzi zsinat melyet Luxemburgi Zsigmond kezdeményezésére hívtak össze az egyház elöljárói 1414-ben
Összegzés
Összességében elmondható, hogy Luxemburgi Zsigmond aki 1387-től 1437-ig volt hazánk uralkodója kimagasló alakja a magyar történelemnek, törvényhozó munkája és a déli végvárrendszer kiépítésének kezdeményezése, a nyugati egyházszakadás megszüntetése és a katolikus egyház erőinek egyesítése is a nevéhez köthető, mely nagy és bölcs uralkodóvá tette az utókor szemében.
Írta: Gyenge Dániel
Képeket illesztette és kommentálta: Gyenge Dániel
Források:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1414_november_5_a_konstanzi_zsinat_megnyitasa/
https://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400250.htm
+ saját jegyzetek
