A Szent Korona hazatérése 1790-ben lehetőséget biztosított arra, hogy a felségjelvény és a többi ékszer kutatása fellendülhessen. Egyrészt a hazahozatal országos ünnepségsorozatának köszönhetően jelentősen megnőtt az érdeklődés a klenódiumok története, leírása stb. iránt, másrészt a közszemlék alkalmával rengeteg embernek volt lehetősége az ékszeregyüttest megtekinteni. Később a kutatók külön is szemügyre vehették, ennek eredményeképpen pedig részletes leírások és rajzok születhettek.
Sok tudományos igényű munka született ebben az időben a Szent Koronával kapcsolatban. Különösen kiemelném itt Decsy Sámuel koronatörténetét, mely A’ magyar Szent Koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája címet viseli. A mű a felvilágosodás szellemében és az új királlyal, II. Lipóttal szembeni várakozás hangulatóban íródott. A szerző író, orvos, aki sokat fáradozott a kulturális élet és az irodalom fellendítésén.
A kép felirata: Ilyennek írták eddig Tudósaink a’ Magyar Szent Koronát; Mi Ilyennek találtuk 1790-ben Febr. 16-ik napján
Decsy több esetben a meglévő források alapján kutat és következtetéseit ezek alapján vonja le, művében sok korábbi forrást megvizsgál. Munkájában olyan információkat vet papírra, amelyek ma már alapvetőnek számítanak, de a korszakban még újak voltak. Részletesen írja le a Szent Korona, a jogar, az országalma, a mai kard és a koronázási palást kinézetét és a rajuk szereplő különböző ábrázolásokat. Ilyen alapvető dolog például az, mikor leírja, hogy a Szent Korona két részből áll és ezek külön helyen és időben keletkeztek („más szerzője vólt a szent koronánk alsó karikájának, más a fel nyúló abrontsoknak, (…) amaz régibb ezeknél.”) Sokak ellenérzését váltotta ki a korszakban az az állítás, hogy a korona sosem volt Szent István király fején (mára bebizonyosodott, hogy ez is igaz). Decsy is egyetért: nyíltan kimondja, hogy szerinte a mai Szent Korona nem azonos államalapító királyunkéval:
„A magyar nemzetnek nagyobb része annak lenni véli; mi pedig ellenkező értelemben vagyunk, és mostani szent koronánknak mind mivéböl, mind formájából, mind annak alsó karikájára mettzett görög betükböl és nevekböl meg mutathattyuk azt, hogy ez soha sem vólt Sz. István király fején, nem is lehetett.”
Számos kérdést tárgyal a Szent Korona történetét és az uralkodói jogokat illetően (pl. származhatott-e a királyi méltóság a pápától, vagy az 1440-ben a Szent István fejereklyéről levett korona azonos-e a II. Szilveszter pápától kapott koronával, kapott-e egyáltalán tőle koronát Szent István stb.) Ahhoz az állításához, hogy a királyi méltóság biztosan nem a pápától származott, hozzá kell tennünk azt is, hogy a mű a felvilágosodás korában íródott és ezen kívül is tartalmaz egyházellenes megjegyzéseket. Források alapján (Pietro Ranzano írásai, a Szent Márton apátságnak és a Pécsi püspökségnek adott Szent Istváni oklevelek) úgy véli, hogy Szent István apja és nagyapja is viselte már a királyi címet. Szintén az előbbi források egyike alapján feltételezi, hogy államalapítónk már a II. Szilveszter pápához menő követség előtt is (a magyar főrendek választása alapján) viselte a királyi címet és apostoli áldásért küldött követeket Rómába (de kapott ott királyi jelvényeket is: egy másik koronát és egy apostoli keresztet). Ebből következik az az állítása, hogy már a követjárás előtt is lennie kellett egy koronának. Ezt Attila koronájával azonosítja. Leírja, hogy Árpádtól Sámuel királyig Attila koronájával koronázták meg a királyokat (így Szent Istvánt is). Szerinte Attila halála után ezt a koronát Szvatopluk morva fejedelemnek ajándékozták az itt maradt hunok és Árpád fejedelem szerezte tőle vissza
(„E’ vólt az, mellyet Péter és Sámuel királyoknak egymással való vetélkedések alatt II. Henrik Tsászár el vivén Romába küldött, ’s többé viszsza sem adott”).
Decsy vélekedése szerint ezért nem maradt fenn ez a felségjelvény. Azt írja, hogy pápától kapott ékszerrel koronázták meg az utána következő királyokat és 1084-ben, államalapító királyunk szentté avatásakor került a szent ereklyéi mellé (és innen vették el I. Ulászló koronázásakor). Véleménye szerint a koronázási paláston lévő hímzés is a pápától kapott koronával a fején ábrázolja Szent Istvánt (korábban azt írta, hogy VII. Gergely pápa hasonló koronákat küldött a bulgáriai és a szerbiai királyoknak is).
A kép felirata: I. A’ Magyar Szent Korona homlok részének valóságos lerajzolása; II. A’ Magyar Szent Korona hátúlsó részének valóságos lerajzolása (Forrás: Decsy koronatörténet)
Decsy cáfolja azt, hogy a mai Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte volna egy angyali látomás után. Felveti hát a kérdést: mitől angyali, apostoli és szent a magyar korona? Erre több választ ad: apostoli, mert az apostolok képei találhatóak rajta, angyali, mert Gábor és Mihály arkangyalokat is ábrázolják képei. Szerinte a „Szent” nevet azért érdemli ki, mert királyokat koronáztak vele (állítása szerint ebben az értelemben tulajdonképpen minden korona szent), azért, mert a királyoknak elméletileg erkölcsileg tökéletesnek kell lenniük, és végül azért, mert a korona a nemzet és az uralkodó közötti szerződésnek a szent záloga.
Felteszi a kérdéseket (mint mások is a korszakban), hogy hol, és kinek készült a mai Szent Korona, illetve ki készíttette, ki volt az „ajándékozó”. Azt írja, hogy az alsó fele, az abroncs mindenképpen bizánci kultúrájú területen készült és ajándékozója Dukász Mihály volt. A hátsó oldal három képe őt, a fiát vagy az öccsét (Decsy amellett érvel, hogy a fiát) és I. Géza magyar királyt ábrázolja. (Ezek ma már alapvető ténynek számítanak.) Arra a kérdésre is keresi a választ, hogy kiket neveztek akkoriban törököknek, ugyanis a klenódium görög nyelvű felirata szerint az a törökök királyának készült. Arra jut, hogy a korszakban az erdélyi magyarokat hívták így. Felhozza még az 1071-es nándorfehérvári hadjáratot is, ahol a görögök Géza (akkor még herceg) pártfogásába ajánlották magukat, és nem az akkori király, Salamon előtt tették le a fegyvert. Ezekből kifolyólag lehetségesnek tartja, hogy Géza még herceg korában lett a felségjelvény birtokosa, és koronánk a görögökkel való béke megkötése alkalmával adott ajándékok között volt. Azon a véleményen van, hogy I. Gézátók kezdve koronázták ezzel az ékszerrel a magyar királyokat. Leírja, hogy a keresztpántokkal és a függőkkel pedig Károly Róbert vagy Nagy Lajos korában egészíthették ki.
Decsy külön kitér a koronázási kesztyűk és saruk leírására, képeiket pedig közli is.
Szól továbbá a külföldre vitelekről is: a korona és a felségjelvények addigi kilenc elviteléből hetet leír, kettőről pedig csak említést tesz. „Izraeliták’ szövetség ládája, annyit bújdosott vólna (…), mint szent koronánk imitt amott” – írja. Könyve második és harmadik részében papírra veti a korona őrzésének körülményeit, a koronázások törvényes menetét és II. Lipót (akkor még nemrég történt) koronázását is.
Decsy Sámuel munkája ma is fontos és értékes forrásanyag, hiszen az elsők között összegezi azt a tudást, ami a korszakban elérhető volt. Mivel a nyelvújítás előtt közvetlenül keletkezett, nem utolsósorban egy nyelvészetileg is értékes műnek számít.
Szerző: Szmodis Borbála
Források:
Az első kép forrása: Rubicon történelmi folyóirat, 2018/7-8; A Szent Korona diadalmenete Bécstől Budáig – Soós István cikke
Decsy Sámuel: A’ magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája
http://www.kozpontiantikvarium.hu/konyv/decsy-samuel-magyar-szent-koronanak-es/24917
