Az első felelős magyar kormány kinevezéséről, és az alkotmányos jogállam kereteit megteremtő törvények meghozatalára emlékezünk.
A tizenkilencedik század közepén járunk egy lázongó kontinensen, ahol folyamatosan törnek ki a forradalmak, lázongások, megmozdulások. Európa a polgári átalakulás küszöbén áll, melyre Magyarországon is egyre nagyobb esély adódott. Ma pedig nem csupán a március tizenötödikei sorsdöntő megmozdulásra kell emlékeznünk, hanem április 11-ére is az áprilisi törvények meghozatalára és szentesítésére, mely letette egy alkotmányos, polgári Magyarország alapjait megalakítva az első, parlamentnek felelős magyar kormányt melynek tagjai között nemzetünk nagyjai is helyet foglaltak, mint például Széchenyi István vagy Deák Ferenc. Az áprilisi törvények előzménye egy több évtizedes békés ugyanakkor politikai szempontból viszontagságos és hosszúra nyúló politikai küzdelmeket magában foglaló korszak, melyet reformkorként tart számon a történelemtudomány. A reformkor azon folyamatában mely végül elvezetett a polgári és alkotmányos jogállam alapjainak lerakásához és egy formálódó polgári társadalom számára megteremtődtek a megfelelő politikai feltételek fontos szerepet játszottak a rendi országgyűlések melyek számos, a változáshoz és a megújuláshoz elengedhetetlen reformokat eszközöltek ki. A reformkor jelentősebb, eredményre vezető országgyűlései az 1825-1827-ben, az 1832-1836-ban, az 1839-40-ben, az 1843-44-ben és az 1847-48 években összeült országgyűléseket tekintjük, az 1847-1848 évi egyben az utolsó rendi országgyűlés is volt.
Az utolsó rendi országgyűlés mely megszavazta a polgári átalakulás politikai körülményeit megteremtő reformokat (1847-1848)
A rendi országgyűlések meghatározott rend és szabályok szerint működtek, tagsága két kamarára oszlott, az alsó és felső kamarára. A magyar országgyűlés tehát két kamarás volt és monarchikus keretek között működve a király bármikor feloszlathatta, összehívhatta az országgyűlést, és törvényt terjeszthetett elő. A rendi országgyűlésen kizárólag csak a nemesi származású férfiak vehettek részt, ugyanakkor a nemesi társadalomban fellelhető vagyoni egyenlőtlenségek miatt a nagyobb birtokkal, és több vagyonnal - ebből következve nagyobb befolyással és magasabb ranggal rendelkező -főnemesség illetve a kisebb birtokkal, és kevesebb vagyonnal bíró vármegyei köznemesség két csoportra oszlott a törvényhozásban. A vármegyei nemesség ülésezett az alsótáblán, melynek tagjai között tarthatjuk számon az egyházi rendet képviselő káptalanokat, az ő üléseiket a személynökök koordinálták. Az alsótáblán a törvényhozásban részt vevő képviselők vármegyei küldöttekként dolgoztak, akiknek álláspontját a küldöttet delegáló testület határozta meg, vagyis a mandátummal az is együtt járt hogy az alsótáblán ülésező képviselőknek megyéik utasításaiknak megfelelően kellett cselekedniük.
A reformkori rendi országgyűlés, mely Pozsonyban székelt és két kamarás testületként látta el a törvényhozás munkáját. Az országgyűlés számos politikai csatározásnak adott helyet, melyben a liberális-reformpárti nemesek és az ulrakonzervatív, a gyors változásokat elutasító főnemesek álltak szemben egymással.
A nagybirtokos arisztokrácia képviselői a felsőtáblán helyezkedtek el a főpapokkal és főispánokkal együtt. A rendi országgyűléseken lezajlott politikai csatározásokban részt vevők társaságában olyan emblematikus személyeket tarthatunk számon mint Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Klauzál Gábor, Széchenyi István, Battyhány Lajos, Kossuth Lajos akik kellően pallérozott elméjüket fegyverként használták a radikális változásokat elutasító, elsősorban saját hatalmi befolyásukat féltve őrző főnemességgel szemben. A rendi országgyűlések a polgári megújulásban mélyen hívő karakán kiállású, a hosszú és fáradtságos vitatkozásokon is becsületesen helytálló képviselőknek köszönhetően számos olyan rendelkezést keresztül tudtak vinni, melyek megágyaztak a sikeres polgári átalakulásnak. Azon törvényjavaslatok melyeket a reformpárti-szabadelvű nemesség szorgalmazott több fontos, megkerülhetetlen intézkedésre irányultak. Ezek közé tartoznak a jobbágyok polgárosodását és magántulajdonhoz való juttatására irányuló bérleti rendszert, a földbirtokosok kieső bevételeit megtérítő örökváltságot, a tőkés gazdasági rend megszervezését, a nemzeti ipar fejlesztését elősegítő intézkedéseket - elsősorban vámszabályozásokat - és önálló nemzeti hatáskörben lévő társadalmi és gazdasági intézmények felállítását követelő javaslatok. Mindezen követeléseket nagyrészt sikerült törvényi erőre emelni, ugyanakkor azok megvalósítása némi akadályokba ütközött, melyeknek nagy részét - például a jobbágykérdést és a tőkés gazdasági rend megszervezését - a Bach-rendszerben tudták hatékonyan végrehajtani.
Az április tizenegyedikén meghozott és a legitim uralkodó által is szentesített törvényekhez tehát elengedhetetlen volt a reformkorban ülésező rendi országgyűlések reformpárti-és szabadelvű képviselőinek intenzív politikai harca, illetve a március tizenötödikén kirobbant pesti forradalom, mely megadta a kellő löketet ahhoz hogy a reformpárti nemesség kivívja a meghátráló és engedékenyebb bécsi udvartól a polgári állam számára megfelelő politikai körülményeket teremtő reformokat, melyek egy többnyire liberális elveken nyugvó parlamentáris monarchia megteremtésére irányultak.
Az első felelős magyar kormány. A "felelős" kifejezés a parlamentáris rendszerre utal, melyben a kormány a parlamentnek tartozott felelősséggel döntéseinek meghozataláért.
Természetesen ez sem ment zökkenőmentesen, ugyanis bár V. Ferdinánd volt a törvényesen felkent uralkodó I. Ferenc 1830-ban történt halála után, mivel a bécsi trón új birtokosa döntéshozatalra-képtelen volt és ezen uralkodáshoz nélkülözhetetlen adottság hiánya miatt az Államtanács és azon belül is Metternich kancellár gyakorolta a döntéshozatal jogát, aki egyébként az erőszakos centralizációt támogató abszolutista vonalat követte, elköteleződése és meggyőződése ebből következően összeegyeztethetetlen volt a reformpárti magyar nemességgel. Így amikor a delegáció benyújtotta követeléseit a bécsi udvarnak, gyakorlatilag semmisnek nyilvánították az 1847-1848-as pozsonyi diétán meghozott törvényeket és továbbra is fenntartotta Bécs azon akaratát, hogy szigorú kancellári felügyelet alatt legyenek koordinálva hazánk ügyei teljhatalommal felruházott helytartó vagyis az udvar által kinevezett nádor által. A bécsi adminisztráció pechjére és a magyar fél szerencséjére azonban a teljhatalommal felruházott gubernátor történetesen az a József nádor volt, akit az utókor a "legmagyarabb Habsburgként" tart számon, mivel az Államtanács döntését megkerülve kinevezte Batthyány Lajost az első felelős magyar kormány miniszterelnökévé. A polgári reformok véghezvitelének sikerében tehát ő is tevékeny szerepet vállalt.
A birodalom legfelsőbb vezetői Metternich kancellár aki az Államtanácsot irányította, és V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király
A március idusán történt forradalmi megmozdulás és az áprilisi törvények elfogadásának napja tehát igencsak emlékezetes napjai a magyar parlamentarizmus történetének, és elmondható hogy ez a nap tekinthető leginkább annak mérföldköveként hogy Magyarország is belépett a liberális alapokon szerveződő, civilizált polgári államok sorába. S bár ez az állapot sajnos nem tartott sokáig, mindössze fél évig működött az első felelős magyar kormány, ugyanakkor erre a rövid időszakra a reményt megtestesítő fénycsóvaként tekinthetünk.
József nádor, a "legmagyarabb Habsburg"
Írta: Gyenge Dániel
források: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1848_aprilis_11_v_ferdinand_szentesiti_az_aprilisi_torvenyeket/
http://pestbuda.hu/cikk/20180410_az_elso_felelos_magyar_kormany_evfordulojat_unnepeljuk
https://ado.hu/ado/a-reformkori-orszaggyulesek/
