József 1780-ban került trónra, és nagy buzgalommal fogott bele a reformokba. Uralkodása talán a legjobb példa a felvilágosult abszolutizmusra, mert abszolutista uralkodóként felvilágosult elvekkel kormányzott, tehát a modernizáció felülről jött. A magyarok megrökönyödését először az váltotta ki, hogy nem koronáztatta meg magát magyar királlyá, ezáltal nem tett esküt a magyar törvények betartására és nem volt köteles figyelembe venni a rendi jogokat sem. Intézkedései között találunk pozitív (pl. türelmi rendelet, jobbágyrendelet) és negatív (pl. szerzetesrendek feloszlatása) megítélésűeket is, illetve olyanokat, melyeket a közvélemény gyökeresen elutasított, de hosszú távon és közvetetten mégis fejlődéshez vezettek (pl. nyelvrendelet). Voltak olyan intézkedései is, amik feleslegesen bolygatták meg a hagyományokat (pl. koporsós temetés megszüntetése, körmenetek betiltása) és több társadalmi réteg ellenérzését élezték ki értelmetlenül az uralkodóval szemben.
Ilyen volt 1784-ben a Szent Korona Bécsbe vitele is. II. József 1782-ben döntötte el, hogy birodalma országainak koronázási ékszereit Bécsben gyűjti össze. A cseh ékszeregyüttest még Mária Terézia vitette Bécsbe 1743-ban a porosz veszély miatt. II. József ezeket a Schatzkammer-ben található többi császári és király koronával és klenódiummal együtt egy üveges szekrénybe, a 10. számú almáriumba tettette, hogy nyilvánosan megtekinthetők legyenek.
Habsburg II. József Mária Terézia fia, a "kalapos" király. Az uralkodó modernizációba vetett hite és abszolutista elköteleződése abban is megnyilvánult hogy nem ragaszkodott a középkori rendi hagyományokhoz, és a koronázási ékszereket is holmi kiállítási daraboknak tekintette. Ennek jegyében hozatta Bécsbe a magyar Szent Koronát és a hozzá tartozó koránázási tárgyakat is.
1783 január 17-én az uralkodó kiadott egy rendelkezést, mely értelmében egy felvilágosult szellemben nevelendő klérus képzését írta elő, és a kispapok képzési- és egyik szálláshelyéül a pozsonyi várat jelölt ki, ami 1608 óta a Szent Korona őrzési helye volt. Sokan erre az intézkedésre a korona elszállításának ürügyeként tekintettek. Az Egyházügyi Udvari Bizottság és a Magyar Királyi Udvari Kancellária egyetértett abban, hogy a lehető legjobb megoldás az lenne, ha a koronázási klenódiumokat Budára vinnék. A kancellária ezt feliratban javasolta is az uralkodónak. Az érvek emellett szóltak: a Szent Korona az országból való kivitele háborús vészhelyzeten kívül ugyanis 1608 óta törvénytelen.
Nem csoda hát, hogy az intézkedés a magyar rendek ellenreakcióit váltotta ki. II. József az említett kancelláriai feliratot és a bizottság protokollumát elutasította, és válaszában kifejtette, hogy a „a legegyszerűbb, a legtermészetesebb és a legillendőbb” lesz Buda helyett a Bécsbe szállítás és a császári kincstárban való elhelyezése (így a koronaőrség megszűnne) a monarchia többi klenódiumával együtt. A főrendek azonban nem fogadták el a választ. Két felirat-leirat váltás történt még az uralkodó és a kancellária között, melyekben lényegében mindkét fél ismételte korábbi álláspontját. Ezeken kívül érkeztek még a Helytartótanácstól is az egyet nem értést kifejező feliratok. II. József a legtöbbet válaszra sem méltatta. Állítólag az egyikre ráírt megjegyzésként egy Horatius-idézetet („Risum teneatis amici?”, vagyis „Meg tudjátok állni nevetés nélkül, barátaim?”), ezzel is kifejezve, hogy mindenképpen véghezviszi az akaratát. A kancelláriához intézett második leiratában (április 5.) tette II. József megmásíthatatlanná intézkedését. Utasította a koronaőröket a korona és a klenódiumok Bécsbe vitelére, és elrendelte, hogy az elszállítást hirdessék ki mindenhol az országban.
II. József császár rendelete a magyar koronázási ékszerek Bécsbe hozataláról
További próbálkozások történtek még a kancellária részéről az uralkodó meggyőzésére (kompromisszumos megoldást ajánlottak: maradjanak az ékszerek Bécsben a koronaőrség felügyelete alatt, majd azt javasolták, hogy a klenódiumokat vigyék át a pozsonyi Szent Márton templomba, ahol a koronázások előtt ideiglenesen egyébként is őrizni szokták), ill. Nicky Kristóf tárnokmester és gróf Csáky János országbíró tett még egy utolsó kísérletet egy felirattal, de József elutasította őket vagy válaszra sem méltatta.
A koronázási jelvények Bécsbe vitelét április 13-ra tűzték ki. Tíz órakor Nicky Kristóf, gróf Batthyány József és a Helytartótanács tagjai megjelentek a pozsonyi vár koronatornyában. Jelen volt még a két koronaőr, Keglevich József és Balassa Ferenc is. Kinyitották a Szent Koronát őrző teremhez vezető három ajtót, majd az odarendelt lakatosmester leolvasztotta a ládáról a pecséteket és – mivel a koronaláda kulcsai még nem érkeztek meg Bécsből - feltörte a láda zárjait. Mivel Mária Terézia 1741-es koronázása óta nem volt felnyitva, a koronaláda sérüléseket szenvedett, úgyhogy nem tudták abban szállítani. Gróf Balassa Ferenc új ládát rendelt és utasítást adott a régi megjavítására. Kivették a ládából a klenódiumokat és a korábbi leltározási jegyzékeket, így vették észre, hogy a Szent Korona keresztje el van hajolva és a jogarról egy aranylánc és egy aranygömb leesett és a jogar tokjában van papírba csomagolva. Az új ládát lezárták és Balassa hintójára helyezték (Bécsből nem küldtek külön hintót a szállításra) és az ajtók kinyitása, ill. a ládanyitás nehézségei miatt késve, délután két órakor indultak el. Nyolc órakor érkeztek Bécsbe, és Domenico del Dono kincstárnok felügyelete alatt a császári-királyi kincstárban helyezték el a ládát. Két nappal később II. József megszüntette a koronaőrséget is.
Mint várható volt, az intézkedés óriási felháborodást váltott ki az egész országban. A 49 vármegyéből 42 küldött sérelmező feliratot. Voltak ezek között kérlelő (pl. Temes megye) és keményebb hangvételű feliratok (pl. Sopron megye) is. A legtöbben azonban nem kaptak választ panaszaikra.
A pozsonyi vár. 1608-tól II. Habsburg Mátyás megkoronázásától kezdve a vár délkeleti tornyában őrizték a főrendek közül kinevezett koronaőrök által a Szent Koronát. Az 1608-as törvény értelmében nem lehetett a Szent Koronát békés időszakban elszállítani a várból, az 1712-1715-ös III. Károly császár által összehívott pozsonyi diétán amellett hogy megerősítették az 1608-as rendelkezéseket, csupán háború esetére engedélyezték a korona elvitelét az uralkodó-apparátusnak. II. József azonban nem volt rest és semmi sem állhatott útjába.
Sokat tárgyalt kérdés, hogy az uralkodónak mi volt ezzel a lépéssel a szándéka vagy származott-e belőle valamilyen haszna. II. Józsefnek meglehetősen felvilágosult elképzelései voltak az uralkodói ékszerekkel kapcsolatban (így a magyar Szent Koronával is). A klenódiumok egy üveges szekrénybe tételével mintegy kiállítási tárggyá alacsonyította le őket. Keményen fogalmaz a Szalay-Baróti-féle A magyar nemzet története c. műve:
„Fölöslegesnek találta az arra fordított nagy őrizetet, nevetségesnek azt, hogy úgy tekintik, mint valami szentséget.”
Azonban minden tiltakozás és a meglehetősen rossz közhangulat ellenére a koronázási ékszeregyüttes a bécsi kincstárban maradt egészen 1790. február 17-ig.
Források:
Szalay-Baróti: A magyar nemzet története, kiadás: 1879, Lampel Róbert Cs. és Kir. könyvkereskedése,
Rubicon történelmi folyóirat, 2018/7-8; A Szent Korona diadalmenete Bécstől Budáig – Soós István cikke
Írta: Szmodics Borbála
Képeket illesztette és kommentálta: A szerző illetve Gyenge Dániel
