József 1784-ben Bécsbe szállíttatta a Szent Koronát és a felségjelvényeket. Az egész országból érkeztek hozzá a tiltakozó feliratok, de ezeket válaszra sem méltatta. 1789 december elejétől azonban engedékenyebb hangot ütött meg, igyekezett lecsillapítani az elégedetlenséget és orvosolni a rendek sérelmeit. Megígérte, hogy országgyűlést fog összehívni és a Szent Koronát visszaküldi Magyarországra. Előbbi ígérete halála előtt nem valósult meg, az utóbbi viszont igen. 1790. január 28-án bocsátotta ki azt a híres pátensét, amiben három kivételével az összes – magyarországi uralkodása alatt – kibocsátott rendeletét visszavonta. Valamivel később elrendelte, hogy a Szent Koronát szállítsák Budára és a Szent Jobbot őrző kápolnába vigyék, az ereklyét pedig vigyék át a nagy jezsuita templomba. A kápolnát falazzák el úgy, hogy csak a bejárata maradjon meg, a termet pedig, ahol a koronát őrizni fogják, zárják el egy nagy vasajtóval, oda csak a templomon keresztül lehessen bejutni.
Az uralkodó utasította a két koronaőrt, Keglevich Józsefet és Nádasdy Mihályt, hogy egy kijelölt napon (már korábban az elszállítás végső határidejeként március 1-jét jelölte ki) négy magyar királyi nemesi testőr és őrmesterük kíséretében vigyék a Szent Koronát Budára, ott pedig az ország zászlósurai, a királyi helytartósági biztosok és a Helytartótanács tagjai vegyék át a várban.
A Szent Korona közszemlére tétele a Esterházyak köpcsényi kastélyában; Clark Christian Viktor: Chronicon Viennense, 1790
Ezután elkezdődhetett a hazahozatal magyar szervezése, melyet Pálffy Károly kancellár irányított. Megfogalmazták a magyar főméltóságokhoz és a kormányszervekhez intézett leiratokat, melyekben elrendelték egy ideiglenes koronaőrség felállítását, illetve utasításokat adtak az útvonallal és a fogadással kapcsolatban. Továbbá kiegészítették a kíséretet két udvari titkárral is. Kijelölték a menet éjszakai állomáshelyeit, melyek a következők voltak: Köpcsény, Győr, Esztergom és Buda. Értesítették azokat a főnemeseket és városokat, akik a fogadásban érintettek voltak. A budai fogadás megszervezését Zichy Károly országbíróra bízta a kancellár azzal a kikötéssel, hogy az átvételre a királyi palota nagytermében kerüljön sor.
Sok egyeztetés után végül kialakult az „ordo”, az a rend, aminek előírásai szerint szállítják a Szent Koronát Budára: február 18-án az Orsini-Rosenbereg udvari főkamarástól való átvétel után két koronaőr a koronaládába helyezi az ékszereket. A reggeli órákban kell elindulni. A koronaláda egy hatlovas hintón legyen, két oldalán végig egy-egy testőr lovagoljon kivont karddal. Előtte egy négylovas hintó legyen három testőrrel, mögötte pedig szintén egy hatlovas hintón a koronaőrök és a két titkár foglaljanak helyet. A menet legvégén egy négylovas hintóban utazzanak a kíséretet ellátó komornyikok és szolgák. Az éjszakai állomáshelyeken pedig a testőröknek kell az ékszerek mellett tartózkodniuk.
Az átvétel a leírtak szerint történt. Bécsben már napok óta szóbeszéd tárgya volt a magyar korona ünnepélyes hazaszállítása, az egész városban a Szent Korona papírra festett képét árulták. A menetet néhány Bécsben tartózkodó magyar főúr elkísérte a város határáig (pl. herceg Esterházy Antal, gróf Esterházy Ferenc). Pozsony és Moson vármegyék küldöttségei előrementek a korona fogadására a határra, majd elindult a menet az első éjszakai megállóhelyre, az Esterházy család köpcsényi kastélyához. Ott az uradalomhoz tartozó négy faluból a jobbágyok és a mezőváros lakosai felsorakozva várták a felségjelvényt. Díszlövések és köszöntőbeszédek után a kastély legdíszesebb termében egy órára közszemére a tették a Szent Koronát. Ezután hálaadó mise és hajnalig tartó ünneplés következett. Másnap egy újbóli rövid közszemle után folytatták az utat.
A Szent Korona és kísérete Budára érkezik
A Pozsony vármegyei küldöttség Köpcsény határáig kísérte a Szent Koronát, onnan pedig Moson vármegye vette át a kíséretet. Oroszvár, Rajka és Magyaróvár érintésével érkeztek meg Győrbe, ahol ágyúszóval, harangzúgással és „Éljen a’ Magyar Szabadság!” kiáltással fogadták a menetet. Itt a templomba vitték a koronát és az oltárra helyezték, hogy megtekinthető legyen. Sötétedés után pedig több ezer gyertya és fáklya világította be az épületeket, sok helyen fénylő transzparenseket is emeltek. Éjszakára a püspöki udvari kápolnába kerültek az ékszerek. Másnap a Győri bandérium a megyehatárig kísérte a felségjelvényt. A kíséretet Gönyűnél vette át Komárom vármegye nemesi bandériuma. Továbbhaladva, Újszőnynél is ünnepélyes fogadásban részesült a menet, majd Süttőn és Nyergesújfalun keresztülhaladva ért este kilenc óra táján Esztergomba. A várost itt is kivilágították. Reggel a megyei bandérium Dorogig kísérte a Szent Koronát, a budai küldöttség a megyehatáron vette át a kíséretet.
A budai ünnepségsorozat a Zichy Károly országbíró által kidolgozott, pontosan szabályozott rendben történt és február 21-étől 24-ig tartott. A megyehatártól Pilisvörösváron (itt csatlakoztak Szentendre és Óbuda lovasai, kecskeméti jász és kun lovascsapatok, a vármegye küldöttsége, ill. a nádori bandérium) és Óbudán (itt ünnepélyesen üdvözléssel fogadták a felségjelvény érkezését, felsorakoztak a város lakosai és csatlakozott Buda polgárőrsége és a pesti lovas polgárőrség három százada) keresztül érkezett meg a menet Budára. A fővároshoz vezető országút mentén kapcsolódtak be a menetbe a helyi szerzetesek, növendék papok és a pesti diákság. Az ünnepélyes bevonulás után beszédek és díszlövések következtek. A Szent Koronát és az ékszereket a királyi palota egy feldíszített termében helyezték el. Kinyitották a koronaládát és Keglevich koronaőr a palota erkélyéről vagy folyosójáról felmutatta a lelkes tömegnek. Ezt a termet az előírásoknak megfelelően szigorúan őrizték. A város egész éjszaka fényárban úszott és tartott a népünnepély. Másnaptól (február 22-étől) három napig az ékszeregyüttest közszemlére tették a Zsigmond-kápolnában. A három nap elteltével visszatették a klenódiumokat a koronaládába és szigorú őrizet alatt tartották. Február 22-én délelőtt Batthyány József hercegprímás hálaadó misét celebrált, este Nádasdy koronaőr egy táncmulatságot rendezett, az ünnepségsorozatot pedig a cs. kir. lovas- és gyalogezredek díszszemléje zárta.
Ezután rendelkeztek egy állandó koronaőrség felállításáról és kijelentették, hogy az ékszeregyüttest csak veszély esetén lehet máshová szállítani. Így mintegy hatvan évig a Szent Korona csak a napóleoni háborúk és a pozsonyi koronázások alkalmával hagyta el Budát.
Az első erdélyi magyar újság, az Erdélyi Magyar Hírvivő első számának címlapja, mely a helyi események mellett a Szent Korona hazaérkezéséről is tudósított.
Források:
Készült Soós István A Szent Korona diadalmenete Bécstől Budáig c. cikke alapján (megjelent: Rubicon történelmi folyóirat 2018/7-8.
Írta és a képeket válogatta: Szmodis Borbála
